Hollandiában május 11-től újra drótszamárra kapnak az iskolások és mehetnek tanulni.
Elhiszem, hogy a szülők így élik ezt meg:
https://www.facebook.com/bolpuntcom/videos/3895483613827695/

A teljes képhez hozzátartozik, hogy 'félállásban' történik mindez, vagyis az osztály két részre osztva jár A+B héten összesen öt napot tanulni, mint ahogy az is, hogy ez csak az általános iskolákra, a speciális képzésű általános és középiskolákra, valamint a menekült gyerekeket tanító iskolákra vonatkozik.
Ma este azt hallottam a híradóban, hogy az érettségik elmaradnak, ám a speciális képzésű iskolába járó diákoknak le kell tenni a záróvizsgát. Ez utóbbi azért 'érdekes', mert éppen ők azok, akiknek pszichiátriai prolémáik vannak, de legalábbis tanulási nehézségekkel küzdenek. Persze, lehet, hogy még másképp fog dönteni a politikai elit, de ahhoz nagy nyomás alá kell helyezni őket. A média már megtette az első lépést.

Bevallom, már elegem van ebből a koronamizériából, pedig nagyon, NAGYON távol tartom magam a hírfolyamoktól, híradót is most néztem hónapok óta először. No jó, a miniszterelnök és az egészségügyi miniszter sajtótájékoztatóját mindig követem, hogy tudjam, mennyit húztak vagy engedtek a megszorításokon.

A holland szabálykövető népnek tekinthető. Ennek nyilván vannak előnyei, de bizony bőséggel akad hátránya is. 
Már rengeteget gondolkodtam azon, hogy miért reagálok úgy a dolgokra, ahogy: elég érzékenyen arra, ha birkatempót tapasztalok, ahelyett, hogy az emberek arra használnák a fejüket, amire való: GONDOLKODÁSRA. Persze tudom én, sokkal kényelmesebb, ráadásul kevesebb felelősséggel jár, ha csak végrehajtjuk azt, amit megmondtak.

Az elmúlt nyolc hét alatt öt-hat olyan dolog volt a munkahelyemen, amitől égnek állt a hajam. Válságstábunk a legjobb tudásához képest igyekszik ellátni a feladatát.
Milyen igaz: minden közösség csak annyire erős (szellemi és fizikai tekintetben egyaránt), amilyen erős a leggyengébb tagja.....
A legutóbbi kedvencem az, hogy zsilipeltetnek: mindennek, ami bejön az épületbe, egy napig állnia kell, mielőtt tovább mehet.
Nem, ránk ez nem vonatkozik :) de a postára, a család-hozta ruhaneműre, élelmiszerre igen.
A nap végén ma bementem a fertőzött osztályra, ott is a fertőzött részlegre, ahol pöfögött az ápoló kolléganő, hogy nem igaz, hogy nem kapták meg a gyógyszeradagolási listát, biztos benne, hogy megérkezett. Lecsattogtam a portára (szerencsére már mindenki hazament) és tényleg ott volt, gondosan felcetlizve, hogy ma 12:45-kor megérkezett, azaz holnap 12:45-kor mehet tovább. Felvittem, kibontotta és mutatta: "Most nézd meg, itt van a megemelt adag, amit ma adnom kell. Ha nem tettem volna meg, az amúgy is rossz eredmény még rosszabb lett volna a következő méréskor." Bevallom, nem pontosan értettem, milyen értékekről beszélt, de a vérképhez volt köze, annyit felfogtam.

Gyanítom, hogy ha olyan lenne a helyzet, én hamar a földalatti mozgalomban kötnék ki. Talán azért is, mert nincs családom. Kevesebb a veszíteni valóm. Futnék a bar(r)ikádra (sic!) a zászlóval, mint a Nyomorultakban. Ugye ott olvastam?

Egyébként ma volt az Ápolók Nemzetközi Napja. Kaptunk egy újrahsznosított anyagból készült tasakot, benne egy üvegpoharat, abban egy teamécsest meg ötféle ízű teafiltert, valamint két mosható szájmaszkot. Még nem jöttem rá, hogy milyen sorrendben és módon kellene használnom... 

S ha már egészségügyi dolgozók, íme egy link, pályanyertes mű. Mert megmelengeti a szívem, amikor egy magyar minőséget alkot. (ha nem adná rá automatikusan, be lehet állítani a magyar feliratot)
https://youtu.be/agJRtVNeUl0

Szájmaszk.
Légszomjam lesz benne és ideges leszek tőle. Nem is hordom.
Két hete a fertőzött osztályon egy olyan lakónknál voltam, akiről már tudtuk, hogy negatív a tesztje. Vidáman mentem be hozzá csevegni, ám elfelejtkeztem arról, hogy kamerás bébicsősz van a szobájában. Pechemre a nővérszobában volt a doktornő. Egyszercsak hallom: "Uzonka, tedd fel a szájmaszkot!"

Ma végre megfogalmaztam, mi a bajom vele. Mondtam is a kollégáknak (némi eltúlzott akcentussal): "Én nem érteni holland, amikor ember beszél én akar lát szem, arc és főleg száj".
Nevettek.
Pedig nem is vicceltem.

Ez az időszak rejtett tehetségeket is felszínre hoz, attól függően, hogy ki mivel szembesül:

Fotó: internet

aztán:

Fotó: internet

S ha már levágott fül, ezt a magas labdát nem lehet nem leütni:


Fotó: internet

Aztán van, aki a konyhában ügyeskedik (vagy ügyetlenkedik).
Egyébként annyira kíváncsi lennék arra, hogy Hollandiában miért lett hiánycikk a liszt, hiszen ezek NEM SÜTNEK!!! Dani unokaöcsémnek szombaton sikerült végre két (és szigorúan nem több!!!) lisztet hoznia. Előtte azonban, mivel a hónapok óta a hűtőmben egyre inkább magába forduló élesztőmet nem akartam kidobni, úgy gondoltam, én is szerencsét próbálok mint pék. Egy kis sima liszt, egy kis rétesliszt, egy kis önkelesztő liszt (ezek voltak a lépcső alatti raktáromban) összedolgozásával elértem, hogy ne keljen meg a gyúrmányom, amit megfelelő edény híján a kuglóf formában sütöttem ki. Íme az eredmény:

Fotó: saját 

Egyszer régen, esküvőre olyan mézes golyókat csináltam, amit boldogan használtak volna Párizs ostrománál (csak hogy a már idézett műnél maradjak). Ez jutott eszmbe.

Szóval: SZABAD HIBÁZNI!!! 

A lényeg, hogy ne adjuk fel!

 †5.562 (+52), ~ 43.211 (+52)

 A kenyerem megettem!!!
Nem, nem csak a javát, az egészet!

:)