A fától az erdőt
2020. március 22. írta: Tollaska

A fától az erdőt

Azt hiszem, mostanra veszítettem el egy cseppet a fonalat, úgy is mondhatnám, nem látom a fától az erdőt.
Pánikol(tat)ás és világvége hangulat, valamint a nagyon hűvös 'voltmárilyensleszismég' két véglete között igyekeznék megtalálni magam.
Merthogy kanyaróban több, mint 140ezer gyerek halt meg (gondolom, világviszonylatban), és arra senki nem kapta fel a fejét, most meg attól, hogy meghal néhány tízezer szépkorú, majdnem bedőlt a tőzsde és jó kis gazdasági válság várható a vírus levonulása után.
Aztán ott vannak az összeesküvéselméletek.
Bevallom, elgondolkodtat a vírus szelekciójellege.

A hollandok elég érdekesen állnak a dologhoz.
Múlt héten csütörtökön, azaz márc. 12-én  jelentette be Rutte (liberális miniszterelnök, harmadik ciklusban), hogy aki teheti, otthonról dolgozzon, megtiltották a 100 főnél több résztvevős rendezvényeket, s nem csupán Noord-Brabant megyében, ahol elszabadult a vírus, s ahol sokak szerint a karneváli időszak dobta meg a fertőzési tempót. Azt jelenti ez, hogy a múzeumok bezártak, a koncertek, sportrendezvények elmaradnak.
Az iskolákat Rutte nem tartotta fontosnak bezárni, de az iskolaigazgatók nyomására (akiket az iskolaügyi miniszter támogatott) megadta magát. Erről azonban csak vasárnap, 15-én rendelkezett, mint ahogy arról is, hogy a bentlakásos intézményeket (idősek otthona és egyéb eü.intézmények, börtönök) lezárják a látogatók számára.

Közben megmozdult a társadalom. Tapsolnak este nyolckor az egészségügyi dolgozóknak, hogy kifejezzék az elismerésüket. Ma láttam egy fotót, ami arra reagált, hogy a tömegek a strandra meg a természetbe mennek. A szöveg az volt rajta, hogy tapsolás helyett ennyi erővel a középső ujjukat is mutathatták volna.

Számomra úgy tűnik, hogy fegyelmezetlen a holland. Jó, persze, hogy általánosítok. Meg azért az sem mindegy, hogy hol tesszük ezt a megállapítást.
Ma vasárnap van és reggel kilenckor olyan volt, mintha egy kisértetfaluban laknék. Ott, ahol egyébként a tizenegynéhányféle református közösségek tagjai templomba igyekeznek, ma reggel senki, de tényleg egy árva lélek sem volt az utcán. Otthon hallgatták/nézték a közvetítést a saját templomukból, ahol a lelkész, a kántor valamint egy presbiter volt jelen. Hihetetlenül gyorsan alkalmazkodtak a helyzethez. Vagy mégsem? Egy hete simán csak elmaradtak az istentiszteletek.
Az oktatásügy ugyanilyen gyorsan állt át a digitális oktatásra. Majd ha végre beszélek valakivel, megkérdem, mik a tapasztalataik.

Merthogy én jó egy hete, pontosabban 9 napja már nem láttam embert. Jó, hogy van telefon meg internet. Ez az introveltáltak bálja. Most teljesen normális az, hogy ki sem mozdulok. Ilyen az, amikor rájössz arra, hogy a normális életviteledet tkp. karanténban éled. Oké, leszámítva a kóruspróbákat és az edzéseket. 
Holnap viszont megyek dolgozni, mert a lelkigondozóra szükség van. És örülök is, hogy mehetek.

Senki nem fogja alátámasztani, de én tudom, hogy átment rajtam a vírus. Úgy volt, hogy pénteken megyek dolgozni, de végül nem tettem. Nemhogy jobban lettem volna keddhez képest, de még azt éreztem, hogy légszomjam van. Betelefonáltam rendelőbe, a háziorvos visszahívott, s miután beszéltünk egy keveset (oké, beszéltetett), tájékoztatott, hogy ő nem érzékeli, hogy kapkodnám a levegőt, de azért figyeljem magam és hívjam az ügyeletet, ha hirtelen rosszabbodna az állapotom. Igaz, a hátam még mindig fáj, de ezek után úgy döntöttem, hogy felépülök. Lélektani szempontból volt fontos az orvossal beszélni és gyanítom, hogy ugyanilyen erővel úgy is dönthettem volna, hogy beteg leszek. Kicsit furcsán hangzik talán, de azt hiszem, van ebben valami.

Vissza a holland társadalomhoz, amelyről az a kép él külföldön, hogy itt mindenki varázsgombán meg füves sütin él. Erre is igaz az, hogy attól függ, az országnak mely részén akarod ezt a megállapítást tenni. Mindezzel együtt kíváncsian várom, hogy mikor történik meg itt az, amit ma olvastam egy itteni blogban, hogy Spanyolországban egy férfi karanténban megölte a feleségét. Szóval a drogelvonás a nagyvárosokban okozhat még némi problémát. A spanyol példa egyébként járható út lehetne, ti. hogy a leszokást segítő drogot lehet kapni patikában. Akár még jól is elsülhet a dolog ha néhányan leszoknának ezen körülmények között. 

Mai adatok: † 179, ~ 4204

Napló lesz ebből, úgy látom.
Egyelőre azonban megint a dolgozatírás helyett voltam itt :(

A bejegyzés trackback címe:

https://uzonkalandjai.blog.hu/api/trackback/id/tr8715544184

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása