Esszencia [lat.] valaminek a lényege, veleje
Eszencia [lat.] 1. tömény ízesítő oldat szeszesitalok készítéséhez 2. tömény ecet 3. ételízesítő, sűrített ételkivonat
(A Bakos-féle Idegen szavak és kifejezések szótára 1991. ősze óta költözik velem mindenhova)
Fogalmam sincs, milyen lehet az illata a borítóképen látható, férfiak számára készült terméknek. Ezt adta ki az internet, amikor a címben szereplő szavakat beírtam a keresőbe, imígyen: "A sivatag lágyan hullámzó homokdűnéi ihlették a (...) illatkompozícióját. A szabadság esszenciája egy kecses üvegbe zárva. Az érzéki tonkabab és a nemes cédrusfa aromáját egy csipetnyi bergamott fűszerezi."
Nehéz lehet szavakkal illatot leírni. Te vettél már illatot a leírása alapján, anélkül, hogy megszagoltad volna?
Ha egyszer beleszagolunk a szabadságba...
Itt ma volt április 4. Csak innen hamar kitaláltak a felszabadító seregek.....
Hollandiában május 5-e ünnepnap. Egyes munkáltatók minden évben munkaszüneti napnak tart(at)ják, mások csak ötévente. Idén nagyszabású rendezvényekkel készültek, mert 75 éve szabadult fel Hollandia a német megszállás alól.
Az ünneplésnek egyébként minden évben megadják a módját: éjfélkor gyújtják meg a szabadság lángját Wageningen városában, ahonnan minden városba tovább viszik, ahol ún. szabadságfesztivált rendeznek.
Reggel hatkor (napfelkeltekor) lehet kitűzni a zászlót, amit azonban naplementekor (kilenc körül) be kell szedni, mert éjszakára nem maradhat kint a zászló, ill. ha mégis, akkor azt ki kell világítani.
Ez azonban törvényileg nincs szabályozva, csak amolyan szokásjog, mint ahogy az is, hogy a zászló nem érheti a földet. Szóval Hollandiában akkor lobogózod fel a házad, amikor akarod. Sőt, ha mérges vagy, akár meg is gyújthatsz egy zászlót.
Előző nap, május 4-én este hattól naplementéig van kint a zászló: félárbócon mert hagyományosan a második világháborúban elesettekre emlékeznek. Este nyolckor két perc erejéig Hollandiában megáll az élet: ilenkor az autósok figyelmét fel szokták hívni, hogy egy parkolóba álljanak be, ily módon leróva a tiszteletet a hősök és áldozatok előtt. Az utóbbi években általában a háborús áldozatokról emlékeztek meg, de idén --- éppen a (fél)kerek évforduló kapcsán --- a 75 évvel ezelőtt történt eseményekre tekintett vissza Vilmos-Sándor király a beszédében. A koszorúzással egybekötött megemlékezés mindig Amszterdamban van (Dam), amin mindig nagy tömeg van jelen, ám tegnap mindez egy üres téren történt. Idén az is más volt, hogy a fél árbócra ersztett zászlót már reggel ki lehetett tenni, nem kellett este hatig várni. A koronavírusra való tekintettel. Gyanítom, azért, mert az emberek nagy része úgyis otthon volt.
Fotók: Algemeen Dagblad és Het Parool
Egyébként kifejzetten érdekelne, hogyan sikerült a teret totál üresen tartani. 
Fotó: Tim Dik
Vajon küldtek el embereket?
Ez egy szabad ország.
Itt sok mindent szabad, de jaj neked, ha :)
Emlékszem még, mennyire kiakadtam, amikor 11 éve az irodában, ahol annak idején dolgoztam, a kolléga(nő) minden kérdezés nélkül elvitte a poharamat, amiben pedig még volt kávé. Mikor megkérdeztem, hogy miért viszi el, a válasz az volt, hogy de hiszen kihűlt, azt nem lehet meginni. Tudni kell, hogy én hidegen is szívesen megiszom a kávét. Akkor még nem, csak utána hallottam, s azóta érvelek is vele, hogy a hideg kávétól szép lesz a bőr :) A szándék jó volt, de könyörgöm, ne döntsenek helyettem, a megkérdezésem nélkül olyan dologban, ami engem ingencsak érint.
Mondom, ez egy szabad ország.
Ha szabadságeszenciáról (sic!) beszélünk, akkor az azt jelenti, hogy fel lehet higítani a szabadságot? Kérdésem költői.
Itt szabad nem gondolkodni :P
Úgy tűnik, az utóbbi időben eléggé érzékenyen reagálok arra, amikor azt tapasztalom, hogy az emberek nem gondolkodnak, hanem helyette ostoba módon ragaszkodnak valamihez, ami úgy tűnik, biztonságot kínál, akármit is jelentsen ez...
Tegnap az egyik kis pszichológusnőnknek mondtam, hogy ugyan a miniszterelnök egy alkalommal folyton a lakosság felelősségtudatára appellált, valahogy mégis az az érzésem, hogy gondosan előírnak mindent, amihez a jó nép szépen ragaszkodik is. Anélkül, hogy gondolkodna. Mert figyelj - mondtam neki, akivel egyébként meg-megöleltük egymást korábban - ha te a fejed arra fordítod, én meg erre, akkor ugyebár a vírusoknak esélyük sincs ugrálni. Erre azt mondta, hogy de a szabályok azért vannak, hogy betartsuk őket. Mire én meg azt, hogy a szabályok azoknak kellenek, akik nem tudnak gondolkodni.
Csak nézett rám, mintha kéken foszforeszkálna a bőröm, a szemeim meg a fejem körül lengedeznének.
Egyébként ugyanígy néznek rám, amikor azt mondom, hogy én tkp. örülök ennek a koronamizériának, mert nagyító alá helyezi a dolgokat. Kiderül most nagyon sok minden, amihez egyébként évek kellettek volna.
Közvetve kapcsolódik ide, amit olvastam valahol, hogy akkor derül ki, hogy kinek milyen a jelleme, ha a.) hatalmat kap b.) (kiderül, hogy) nincs igaza.
Szóval kb. mindegy, hogy hol élsz, ezek általános emberi dolgok.
"Egy kicsit szomorkás a hangulatom máma..." - kár, hogy ez már tart egy ideje, de remélem, nem szállt belém tartósan a boldogtalanság.
Tény, hogy a lendületes indulás után most mintha megfeneklettem volna, ami szerintem főleg azért van, mert nem tudom, hogy milyen hosszú távra kell berendezkedni ezzel az életstílussal, ami nekem egy csöppet sem tetszik.
Alaposan próbára teszi a mentális állóképességemet az izoláció.
Pénteken du. kimentem a folyópartra. Sétámnak nem csupán testmozgás volt a célja: vitt a vágy. Fára másztam, karommal körülfontam a törzsét.
Aztán szombaton jött Dani unokaöcsém, akinek az ölelése, nem viccelek, életesszencia volt. Köszönöm, Dani, hogy vagy!
Rátalálni a módszerre, ami megtart, sőt előrébb visz. Azt hiszem, ezt szeretném.
Szabadságom van arra, hogy ne adjam meg magam.
Mert ahol nincs szabadság, ott fogság van. Rabság, megkötözöttség.
A szabadságban pedig
erő
szeretet
békesség
fejlődés
gyümölcs
Fotó: internet
†5.168 (+86), ~ 41.087 (+317)
