Perspektíva [lat.] 1. távlat 2. kilátás, látvány, látkép 3. a jövő képe; kilátás, remény 4. nézőpont, szemszög
Gyönyörű nap volt ma is. Holland fogalmak szerint rendkívüli, hogy már két hete egy csepp eső sem esett. Addig jó egyébként, mert még nehezebb lenne ennyi embert bent tartani. Jó, mondjuk annyira nem is szigorú a dolog, családok pl. mehetnek sétálni, meg egyébként is, ha nagyon muszáj, csak tartsd meg a 1,5 méter távolságot.
Írtam már a kreativitásról. Nos, szüksége van erre a szülőknek, az biztos. S hogy a gyermekeknek a sétához célt adjanak, hát itt a faluban is felkaptak az új módi szelére, ami Belgiumból fújt át, részleteket lásd a belinkelt (angol nyelvű) cikkben:
https://www.dutchnews.nl/news/2020/03/a-teddy-in-every-window-dutch-children-take-up-bear-hunting/
Beszálltam én is, miért ne tettem volna. Persze azonnal létrejött egy közösségi oldal is, ahova én is feltölthettem a fenti képet, az utcanevem megjelölésével. Végiggörgetve az említett oldalt, fantasztikus arzenálját találtam ennek (a vadonban nem mindig annyira) kedves, ám oly sok asszociációra lehetőséget adó teremtménynek.
Van itt kérem az ablakokban (és itt Gombóc Artúr jut az eszembe) kicsi maci, nagy bocs, morcos medve és creepy brumi, fiú maci és lány maca, de még LHBT, azaz színes identitású, sőt identitását láthatólag útközben elveszített talpas is. Ja, meg a kockás fülú nyúl távoli rokona (vajon ki lépett félre az erdőben?!), de ha jól megnézed, azt is megtalálod, amelyik meglovagolta Bóbita malacát. Persze, hogy ne felejtsük, hol vagyunk: van bringás morgós is.
Az enyém panda. Stílszerű vagyok, nem? (lesz, akinek lejön ez a poén?)
Nos, a gyerekek egy bingókártyával felszerelkezve indulnak felfedezőútjukra, s ahol egyet találtak, ott bedobnak a postaládába egy 'megtaláltuk a maciját'-kártyát. Nem ismeretlen ez a pulyák számára, mert ha a család hosszú útra indul, akkor a kocsiban biztos ott van ugyanez a játék, csak ott villanypóznát, tehenet, bringást, teherautót, vonatot, erdőt, hegyet, folyót, stb. kell találniuk menet közben.
Miután végeznek a macivadászattal, kapnak egy elismervényt.
Egyébként itt mindenre kapnak egy elismervényt. Láttam olyat, hogy szardiploma. Nem viccelek. A gyerek kap egy elismervényt, mert a WC-be kakilt.
S ha már maci, akkor ölelés.
Annyit olvasunk meg hallunk róla, ám merőben más, amikor a saját bőrödön tapasztalod meg a tudományos megállapításokat.
Bevallom, rajtam kezdenek kiütközni az elszigeteltség jelei.
Jól bírom az egyedüllétet és nem is volt gondom az alatt az egy hét alatt, míg itthon voltam. Ám amint dolgozni mentem...
Nekem az érintés a szeretetnyelvem, a családom tudja ezt.
Mikor kijöttem Hollandiába, nagyítóval kellett keresnem azokat, akik hajlandók voltak adni magukat egy ölelésben. Aztán mire rátaláltam azokra, akik ugyanezt a nyelvet beszélték, addigra én szoktam le róla... Úgy két-három éve keresem nagyon tudatosan az ölelés lehetőségeit, mert Eric Berne után szabadon: rájöttem, hogy elkezdtek sorvadni az idegvégződéseim.
A munkahelyemen is meglettek ezek az én ölelőseim, s most, hogy az elmúlt héten már dolgoztam, keserűen kellett szembesülnöm azzal, hogy nem juthatok hozzá a mindennapi betevőmhöz.
Na, ha valami, ez földhöz vág.
A héten valamelyik reggel már úgy el voltam keskenyedve, hogy mielőtt kikeltem az ágyból, hogy elkezdjem a napot, sorra vettem életem legszebb, legbensőségesebb érintéseit.
Az eredmény?
Szeretem a kezeket. A testvéreim és más családtagjaim kezét jól ismerem, mindegyik más nyelven szólít meg. Jól emlékszem még Édesapám hatalmas, oly sokszor biztonságot nyújtó tenyerére is.
Édesanyám, a legvégén veled indultam a napnak: ahogy gyerekként (is) hozzád bújva simogatod a homlokom. Köszönöm!
Nagy kíváncsiság van bennem, hogy milyen módon képes a lélek alkalmazkodni.
Hogy milyen módon fogom megtalálni a szurrogátérintést.
Egyelőre feltöltődtem mindazzal az öleléssel, amit ma a közösségi oldalon kaptam a segélykiáltásom válaszaként.
Szárazkenyerem és vizem a 1,5m távolságból való ölelés. Jobb, mint a semmi.
Ha már perspektíva:
Mert most aztán kifejezetten fontos azt látni, amit érdemes nézni.
Például azt, hogy most 34%-kal kevesebb a betörés. Naná.
Valamint azt, hogy a hollandok között végzett felmérés alapján az emberek 67%-a olvas a felszabadult időben. Azt ugyan nem tudom, mit, de már ez is valami.
A bezártságra is visszatérek itt egy adat erejéig. A héten mondták be (mit is mond a hogy is hívják), hogy elengedik azokat, akik adósság vagy pénzbüntetés miatt ülnek és június 1-jén amúgy is szabadultak volna. A keményfiúk maradnak, bár komoly gondok lehetnek még, mivel a koronára utaló panaszok esetén teljes izoláltságba kerül(né)nek és mivel ezt a legkeményebb büntetésként élik meg, ezért az a hír járja, hogy inkább nem vallják be, ha pl. köhögnek.
Ezt meg nem tudom kihagyni. A 'Nem kell senkinek-sarok'-ban megjelent ma a következő: egy nejlontasaknyi tampon elvihető.
Máris?!?!?!
Ma egy volt osztálytársammal való csevegés végén ezekkel a szavakkal búcsúztam:
Tartsátok egymásban a lelket, tartsa a Lélek bennetek a másikat!
†771 (+132), ~ 10.866 (+1.104)
