Nem, nem unatkozom a karanténban, viszont hiszek abban, hogy mindennek eljön az ideje. Most az írásnak. Szárnypróbálgatás ez. Tényleg nomen est omen :) Beteg volt a csőre szegény gólyának. Uzonkának hívták. Aztán elrepült. Több éve már ennek.

Nem, nem unatkozom a karanténban, hanem próbálok rájönni, hogy vajon én is kékvérű lettem-e. Nem lepne meg, mert úgy két hete Amszterdamban voltam egy csendes-fekvős koncerten. A lábam majdnem a zongora alatt volt. Einaudi, Tiersen, Yiruma. Megérte, ha úgy van is. Viszont, mivel bentlakásos intézményben dolgozom, ahol tegnaptól látogatási tilalom is van, célszerű az ápolószemélyzetet és a lakókat védeni. A hétvége talán elhozza, hogy széna-e, vagy szalma. Az 'elvárt' tünetek közül elmarasztalhatóan keveset produkálok: orrom nem folyik, nem tüsszögök, viszont igen gyorsan fáradok és a hátamban/mellkasomban makacsul jelenlévő fájdalom emlékeztet a korábban már lábon kihordott tüdőgyulladásokra. No para, ha csak ennyivel megúszhatom, ezt a díjat boldogan viszem, s majd én leszek a 'nyájimmunitás' egyik alkotóeleme, hogy a holland miniszterelnököt idézzem a tegnapi beszédéből.

A mai számok: ~ 2994 †106
A holland józanságról majd egy másik alkalommal írok. 

Ma van az equinox.
A tavaszi nap-éj egyenlőség utáni első holdtölte utáni vasárnap. Így tanultam a konfirmációs előkészítésen, hogy mikor van húsvét. Ellentétben sok rendezvénnyel, a húsvét nem fog elmaradni.
Hogyan fognak a legények gondoskodni arról, hogy a leányok ne hervadjanak el?
Virtuális locsolás. Távverselés. Elektronikus tojásgyűjtés. A kreativitás virágkorát éli. 

És még jó, hogy nem marad el a feltámadás ünnepe!

Addig még írok, bár, mint jeleztem, nem unatkozom a karanténban, amiről az alábbi bökvers is tanúskodik:

Volt egy hölgy, lakhelye Hollandföld,
mellőle már mindenki kidőlt.
Otthona karantén,
senki a kanapén.
Dogaírás ideje eljött